Madarat kalitkájáról...

Nem olyan régen, még előző hónapban elrángattam szobatársamat a Szent Mihály napi búcsúba, ahol láthattuk, ahogy nem különösebben tehetséges, de roppant lelkes pásztorjelölt kutyák terelgetnek egy halálra rémült és mozdulni képtelem mini nyájat. Az önjelölt pásztorok (itt most az emberekre gondolok) ellenére is aranyos volt a műsor.

Utána rávettem szobatársam, hogy hozzon még egy áldozatot a kedvemért, és kísérjen el a díszmadár kiállításra is. Bec nem igazán rajong a madarakért.

A kiállítás megerősített azon elhatározásomban, hogy egyszer majd lesz egy papagájom. Csak nem fog szegény kalitkában ülni egész nap. Azt még nem tudom, hogy veszek rá egy madarat a szobatisztaságra, de ez még a jövő zenéje :D

A kiállítás egy gimi tornacsarnokában volt, ahol egymás mellett voltak hatalmas kalitkákban felsorakoztatva a madarak. Több száz énekes madár és papagáj... El tudjátok képzelni azt a ricsajt? A dobhártyánk majdnem ottmaradt.

Hoztam néhány kevésbé sikerült képet is, csak hogy ne a levegőbe beszéljek.

Ők hatalmasak voltak...

Az én kedvenc madaram a fényseregély volt. egy kalitkában volt belőlük kettő, de teljesen idegbajosak voltak. A sok ember, meg a zaj őket is kikészített. Sajna nem hagyták magukat lefotózni, de mivel gyönyörű madár faj, ezért kerestem róluk máshol képet.

A másik díjnyertes madárka egy nagy testű zöld papagáj volt, aki halálosan komolyan mobiltelefon hangokat adott ki :) Bec fel is vette videóra a drágát. Amint sikerül rájönnöm, hogy tudok elforgatni egy videót, bemutatom őt is :)

Na ennyit mára...