Kedves Bátyám :) (a nevedet sajna nem írhatom ki XD)!
Nem tudom, hogy jártál-e már itt, de találtam valamit, ami talán érdekelne, bár lehet hogy nem. Nekem sokat jelent :)
Nem rég kaptam egy zenét, ami gyönyörű (tudom tudom, már megint a zene)
Feltettem a zenét egy letöltő oldalra, onnan könnyen le lehet szedni, pár perc az egész. Beteszem az oldalsávba a többi eltöltés mellé.
Nem tudom, hogy felismered-e a zenét, de én ahányszor meghallom mindig olyan szép emlékek jutnak eszembe :) Otthonról, meg főleg rólad #Đ
Szóval ha van időd hallgasd meg, hátha neked is jó kedved lesz ^^
Pusz:Nif
2009. december 3., csütörtök
2009. december 2., szerda
Hamza Robertson - The mountain
I gave my Salam to the mountain
And I drank from the mountain stream
And I walked upon its surface
And it all felt like a dream
And this mountain it is a Muslim
And I feel like he�s my friend
And as I climbed on to his peak
I wished it would never end
CHORUS:
Allahu Allahu Allahu (throughout)
La Ilaha Ella Allah (throughout)
We should be like the mountain
It never complains
We should be like the mountain
It praises God and never complains
We should be like the mountain
Like the mountain
I gave my Salam to the mountain
And I strive through the wind and the snow
And something caught my eye up in the sky
And I wished it would never let go
Cause this mountain it is a Muslim
And I feel like he�s my friend
And as I climbed on to his peak
I wished it would never end
[ www.thenasheedlyrics.com ]
Subhanaka Ya Allah
Glory be to You oh Allah
On this mountain I feel complete
And while I�m here to this mountain I will speak
Subhanaka Ya Allah
Glory be to You oh Allah
And thank God for this wonderful day
And I know the mountain feels the same way
Subhanaka Ya Allah
Glory be to You oh Allah
CHORUS
We should be like the mountain
An awe-inspiring Muslim
As it is
We should be like the mountain
Like the mountain
La Ilaha Ella Allah
There's no God but Allah
Allahu Allah
Ui: Váljunk Isten templomává :)
And I drank from the mountain stream
And I walked upon its surface
And it all felt like a dream
And this mountain it is a Muslim
And I feel like he�s my friend
And as I climbed on to his peak
I wished it would never end
CHORUS:
Allahu Allahu Allahu (throughout)
La Ilaha Ella Allah (throughout)
We should be like the mountain
It never complains
We should be like the mountain
It praises God and never complains
We should be like the mountain
Like the mountain
I gave my Salam to the mountain
And I strive through the wind and the snow
And something caught my eye up in the sky
And I wished it would never let go
Cause this mountain it is a Muslim
And I feel like he�s my friend
And as I climbed on to his peak
I wished it would never end
[ www.thenasheedlyrics.com ]
Subhanaka Ya Allah
Glory be to You oh Allah
On this mountain I feel complete
And while I�m here to this mountain I will speak
Subhanaka Ya Allah
Glory be to You oh Allah
And thank God for this wonderful day
And I know the mountain feels the same way
Subhanaka Ya Allah
Glory be to You oh Allah
CHORUS
We should be like the mountain
An awe-inspiring Muslim
As it is
We should be like the mountain
Like the mountain
La Ilaha Ella Allah
There's no God but Allah
Allahu Allah
Ui: Váljunk Isten templomává :)
2009. november 23., hétfő
Magellán
Halihó!
hosszas ismerkedés és gondolkodás után elkereszteltem az új mobilomat :)
Neve: Magellán :)
Majd teszek fel róla fotót. Egyébként ma a keresztelője is megvolt. Leejtettem a könyvtár lépcsőjén véletlenül. Kiesett az akuja a nagy zúzásban, de túlélte és megs me karcolódott. Illik hozzám. Amelyik kütyü bírja a zúzást, azt befogadom :D
Na pá
hosszas ismerkedés és gondolkodás után elkereszteltem az új mobilomat :)
Neve: Magellán :)
Majd teszek fel róla fotót. Egyébként ma a keresztelője is megvolt. Leejtettem a könyvtár lépcsőjén véletlenül. Kiesett az akuja a nagy zúzásban, de túlélte és megs me karcolódott. Illik hozzám. Amelyik kütyü bírja a zúzást, azt befogadom :D
Na pá
2009. november 11., szerda
Byron
Hali!
Na vissza térve a Vh-s csodaórámhpz, itt az ígést kép:
A óra neve: Byron.
Minden elektromos tárgyamnak nevet adok, így neki is (függetlenül attól, hogy nem elektromos a szentem).
A fényképezőgépem: Elizabeth
Az mp3-om lejátszóm: In
A laptopom: Mere
A régi telóm: Blueblood
Az új telómnak még nincs neve, de amint lesz tudatom veletek :D
Na lépek, pusz
Na vissza térve a Vh-s csodaórámhpz, itt az ígést kép:
A óra neve: Byron.
Minden elektromos tárgyamnak nevet adok, így neki is (függetlenül attól, hogy nem elektromos a szentem).
A fényképezőgépem: Elizabeth
Az mp3-om lejátszóm: In
A laptopom: Mere
A régi telóm: Blueblood
Az új telómnak még nincs neve, de amint lesz tudatom veletek :D
Na lépek, pusz
2009. november 9., hétfő
Zene!!!
Hali!
Na gyorsan siekrült is feltölteni a zenét megauploadra. Itt a link: http://www.megaupload.com/?d=AO7XR3OL
Egyébként az oldalsávban meg lehet találni, amíg meg nem unom :D Bűr szerintem akkor is fent hagyom, csak az ajánlatoknál. ==>
Na gyorsan siekrült is feltölteni a zenét megauploadra. Itt a link: http://www.megaupload.com/?d=AO7XR3OL
Egyébként az oldalsávban meg lehet találni, amíg meg nem unom :D Bűr szerintem akkor is fent hagyom, csak az ajánlatoknál. ==>
2009. november 2., hétfő
"Szerettem volna törni zúzni, amíg a világ nem tükrözi a bennem uralkodó káoszt. "
/Laurell Kaye Hamilton/
"Ha megharagszol , épp
olyan vagy, mint az Ú
mélyhangú, hosszan zengő és sötét."
/Radnóti Miklós/
"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.'
/Biblia/
"Soha ne felejtsd el, hogy egy ember mit mond neked, amikor dühös"
/Henry Ward Beecher/
/Laurell Kaye Hamilton/
"Ha megharagszol , épp
olyan vagy, mint az Ú
mélyhangú, hosszan zengő és sötét."
/Radnóti Miklós/
"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.'
/Biblia/
"Soha ne felejtsd el, hogy egy ember mit mond neked, amikor dühös"
/Henry Ward Beecher/
2009. október 30., péntek
2009. október 21., szerda
Harmadik nap
Élettapasztalatok:
- A tehetségnek jót tesz a kritika.
- Az irodalomban végül minden közhellyé lesz.
- Ha az ostobák tudnák, mennyit szenvedünk miattuk, bizonyára szórakoznának rajtunk.
- Ismerőseinkkel kevésbé vagyunk elnézőek, mint amilyen elnézőek jóindulatúak tudunk lenni az ismeretlenekkel.
- A szótárakban vannak elnyűtt szavak, melyek csak a nagy íróra várnak, aki életerejüket majd visszaadja.
- Az ízlés a lélek költői lelkiismerete.
(a vastagon szedettek a kedvenceim)
Na pá
2009. július 12., vasárnap
Pizza és joghurttorta után...
Jut eszembe ma este akkora marhaságot álmodtam, de nem írom le az egészet, csak a rövid lényeget. HÚSVÉTI TOJÁSNAK ÁLCÁZOTT BELÉPŐKÁRTYÁKAT KELLETT KERESNÜNK A CSICSÓI TEMPLOM KERTBE, AMI EGYBEN TITOKZATOS SZOBORPARK IS VOLT. ÉS MINDEZT ÉJSZAKA.
Ez jellemző rám. Ritka alkalom, hogy nem tudom megfejteni miből tevődött össze az álom. Az igaz, hogy egy pillanatra gondoltam a koliba való bejelentkezésre, de tojások???
2009. június 28., vasárnap
Párduc, tigris, Titi meg Peti
Valami trópusi dzsungelben voltunk egy kempingben a családdal. Apumék röpiztek meg hasonlók, mi meg játszottunk, úsztunk stb. Aztán kitaláltuk, hogy elmegyünk körülnézi a dzsungelben. Apum meg szólt, hogy ha már megyünk, akkor keressünk valami benszülött kunyhót, ahol este alhatunk. De vigyázzunk az úton a vadállatokkal. Na erre én, a Titi meg a Peti nagy bőszen elindultunk. Amúgy ilyen félig fürdőruha félig szakadt dzsungelruha szerűség volt rajtunk.
Mentünk egy ideig, és egyre rosszabb érzésünk volt. Mondtam a kicsiknek, hogy ha valamit meglátnak, vagy valami megtámadja őket, akkor ne kezdjenek el sikítani, mert odavonzzanak még valami mást is. Ebben megegyeztünk, aztán mentünk tovább.
Séta... séta, egy nagyon vékony ösvényen mentünk, körülöttünk átláthatatlan dzsungel. Egyszercsak valami megkarmolta a lábszáramat. Annyira megrémültem teljesen összeugrott a gyomrom. Egy fekete párduc volt. Egy pillanata alatt leizzadtam. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Észrevettük, hogy a Peti ott fekszik alatta, de egyenlőre semmi baja.
Hát a harcot nem tudom leírni. Semmi szépség nem volt benne. Annyira reális volt- Ketten Titivel alig bírtuk legyűrni. Téptük, törtük ahol lehet, ő meg összekarmolt minket mindenhol. Nagyon nagyon szörnyű volt, nem is tudom átadni.
végül sikerült kinyírni, asszem egy kővel betörtük a fejét. Kérdeztem Petitől, hogy hogy a fenében tudta elrabolni. Már vitte volna el. Erre öcsém közölte, hogy én mondtam, hogy ne sikoltson. Mivel mögötte voltam,nem vettem észre, olyan csend volt. Akkor kitaláltuk, hogy ha valami baj van akkor nincs sikítás, csak szólnak nekem, hogy "Bogi!" Végülis a nevem lett a vészjelzőnk.
Rettegve néma csöndben mentünk tovább, jobbunkon a folyó, balunkon a dzsungel. Úgy meredtünk a növények közé. Jajj nagyon rossz volt.
A következő párduc a fejünk fölül jött. Ezzel nehezebben boldogultunk. A végén mér a vízben szerencsétlenkedtünk. Tiszta vér voltam, mire kikerültem a folyóból. De a dög meghalt.
Még ki sem fújhattuk magunkat. Ahogy ott feküdt az álla teteme az ösvényen, egyszercsak valami a bozóton túlról megragadta és elkezdte húzni. Egy ideig küzdöttem érte, aztán félúton leesett, hogy ez most valami jóval nagyobb ragadozó. Én még életemben nem rettentem meg ennyire.A végén kitört a sűrűből egy hatalma - eszetlenül hatalmas - tigris. Még csak a fejét lehetett látni, de az is hatalmas volt. Próbáltuk valahogy leszorítania fejét, hogy ne harapjon, de karmolt, és annyira brutálisan erős volt. Olyan halálfélelmem volt.
Álmomban azt éreztem, hogy ez így nem igazságos. Nem küldhetnek ellenem ilyet. Ezt már puszta kézzel meg kövekkel nem lehet kinyírni.
És akkor jött az egyetlen pozitív fordulat az álmomban. A katanám ott termett a kezemben. Soha életemben nem örültem még neki annyira.
Ilyen szempontból jó vége lett a rémálmomnak. Ekkor ébredtem. De az előtte való rettegés rendesen betett.
Mentünk egy ideig, és egyre rosszabb érzésünk volt. Mondtam a kicsiknek, hogy ha valamit meglátnak, vagy valami megtámadja őket, akkor ne kezdjenek el sikítani, mert odavonzzanak még valami mást is. Ebben megegyeztünk, aztán mentünk tovább.
Séta... séta, egy nagyon vékony ösvényen mentünk, körülöttünk átláthatatlan dzsungel. Egyszercsak valami megkarmolta a lábszáramat. Annyira megrémültem teljesen összeugrott a gyomrom. Egy fekete párduc volt. Egy pillanata alatt leizzadtam. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Észrevettük, hogy a Peti ott fekszik alatta, de egyenlőre semmi baja.
Hát a harcot nem tudom leírni. Semmi szépség nem volt benne. Annyira reális volt- Ketten Titivel alig bírtuk legyűrni. Téptük, törtük ahol lehet, ő meg összekarmolt minket mindenhol. Nagyon nagyon szörnyű volt, nem is tudom átadni.
végül sikerült kinyírni, asszem egy kővel betörtük a fejét. Kérdeztem Petitől, hogy hogy a fenében tudta elrabolni. Már vitte volna el. Erre öcsém közölte, hogy én mondtam, hogy ne sikoltson. Mivel mögötte voltam,nem vettem észre, olyan csend volt. Akkor kitaláltuk, hogy ha valami baj van akkor nincs sikítás, csak szólnak nekem, hogy "Bogi!" Végülis a nevem lett a vészjelzőnk.
Rettegve néma csöndben mentünk tovább, jobbunkon a folyó, balunkon a dzsungel. Úgy meredtünk a növények közé. Jajj nagyon rossz volt.
A következő párduc a fejünk fölül jött. Ezzel nehezebben boldogultunk. A végén mér a vízben szerencsétlenkedtünk. Tiszta vér voltam, mire kikerültem a folyóból. De a dög meghalt.
Még ki sem fújhattuk magunkat. Ahogy ott feküdt az álla teteme az ösvényen, egyszercsak valami a bozóton túlról megragadta és elkezdte húzni. Egy ideig küzdöttem érte, aztán félúton leesett, hogy ez most valami jóval nagyobb ragadozó. Én még életemben nem rettentem meg ennyire.A végén kitört a sűrűből egy hatalma - eszetlenül hatalmas - tigris. Még csak a fejét lehetett látni, de az is hatalmas volt. Próbáltuk valahogy leszorítania fejét, hogy ne harapjon, de karmolt, és annyira brutálisan erős volt. Olyan halálfélelmem volt.
Álmomban azt éreztem, hogy ez így nem igazságos. Nem küldhetnek ellenem ilyet. Ezt már puszta kézzel meg kövekkel nem lehet kinyírni.
És akkor jött az egyetlen pozitív fordulat az álmomban. A katanám ott termett a kezemben. Soha életemben nem örültem még neki annyira.
Ilyen szempontból jó vége lett a rémálmomnak. Ekkor ébredtem. De az előtte való rettegés rendesen betett.
2009. június 19., péntek
Gaál Viktor - A tea színe
- A világ... - kezdte -, a csodák, amiket láttam, a sok-sok ember... A világ kék. Illatos. Olyan, mint a szél. Kemény, de millió darabból áll össze. Meleg. Állandó mozgásban, változásban van. a fehér ember kisebbség, a kereszténység mese csak, én láttam, hogy sosincs vége, a világ örörk. A világ pálmafák és bungalók és békesség, ahogy fekete emberek táncolnak a tűz körül, meg idegen istenek templomai és papírházakból épült városok sora. A világ végtelen óceán, úgy nyel el hatalmas tengerjáró vitorlásokat, mint kisgyerek egy darab cukorkát. A világ: vándormadarak, lusta oroszlánok, ezeréves cetek, északi fények, szivárványok, vízesések és tábortüzek, akárha csillagok lennének az éjszakában.
2009. június 18., csütörtök
Néha megijedek magamtól
Halihó!
Ma éjjel akkora irdatlan nagy hülyeséget álmodtam, hogy csak még. Régen volt ilyen. Féligmeddig ráadásul rémálom is volt, mert a felétől nagyon nyomasztó votl. Na de ennyit elpre, inkább elmesélem pontosan.
Anyukámmal, Schoenstattba utaztunk, már nem tudom miylen seményre. Kitalálétuk, hogy amíga többiek elmennek a kápolnákat megnézi, (amiket mi már láttunk), addig más híres heléyeket fedezünk föl. Három ilyen volt, az egyik egy piramis (nem tudom mit keres ott iylen, de mindegy :D), a másik valami forrás, a harmadik emg valami mezopotám síremlék. Na mármost álmomban én mindenképpen az utolsóhoz akarta menni, anyum viszont nem, mert előtte esett az eső, és í vizes fűben átátzna a cipőnk. De végül meggyőztem, és kettesben elindultunk a dzsindzsásba, megkeresnia mezopotám sírt. Meg is találtuk, és tényleg nagyon impozáns látványt nyújtott, még gazzal benőve is. Amúgy eléggé Iste háta mögötti helyen volt. Megcsodáltuk a gyönyörű, színes, köveket (amik megjegyzem tűzzománccal votlak borítva), és körbejártuk az egészet. Én be akartam menni, de elméletileg tilos volt. Viszont hátul találtunk egy lépcsőt, és én, mondván "ha nem szabad bemenni, minek ide lépcső" bemásztam. Persze anyukám nem örült neki, de iylenek a gyerekek.
Bant is minden nagyon szép volt. Volt egy felső emelet, majd egy lépcsősor lefelé. Na itt kedzett hátborzongató lennia történet. Elég félelmesztő hely volt. Lent volt a kripta, meg hátul valami szentély. Így elmondva semmi extra, de rohadt félelmetes ovlt oylan csendes félhomályban, meg valami túlvilági érzése volt az embernek. Ja és itt meg kell említenem, hogy ekkor már nem is én voltam, hanem Jared Leto voltam (éljenek az álmok -.-')
Aztán hirtelen minden nagyon gyorsan változott. Én (mármint az igazi én) Nicolas Cage-el (bizony ám) mászkáltunka szdindzsásban, mikor lövéseket hallottunk a mezpotám sír felől. Erre elkezdtünk futni, mert valamiért mind a ketten tudtuk, hogy Jared Leto (ez esetben Vitalij Orlov a fegyvernepperből) bajban van. Elkezdtünk rohanni. Mikor odaértünk, láttuk, hogy iylen kis benszülöttek, éppen megfőzik Jaredet. (nem volt vicces, de komolyan, nagyon rémisztő volt, ahogy ott sütögetik és valószínűleg nagyon fájt neki)
Szegényke segítségért kiabált. Itt kiesett egy rész, de rémlik valami máglya a sírban meg hasonéók, de aztán megint hirtelen váltott a kép.
(jó nagy hüyleség mi?)
Egy plázában voltam, este, és valamiért nagyon szomorúnak éreztem magam. Sétálgattama boltok között, és azon gondolkoztam, mit kéne vennem. Ahogy így sétálgatok az egyik bolt polcai közt, egyszer csak látom, hogy a bolt lassan átmosódik egy másik helyszínné. (ha valaki látta a New York bandáit, akkor tudja milyen várossá változott) Ráadáusl az egész hely egy kicsit össze volt mosódva a Miksolci egyetemvárossal, meg a Cowboy Bebop Titan bolygójának a kinézetével. Szóval vicces volt.
Aztán már nem emlékszem, hogy ki votlma. Vagy én, vagy valami csávó, de nemv ot fontos. Fogoly voltam ebbena világban, és rohadt hideg volt. Egy katonai bázison tartott fogva egy nagyon helyes fekete hajú csávó. Volt egy nagy rés az épület falán, ahol gyilkos hideg jött be, és ahány katonát odaállítottak, az mind meghalt. Eza a kis fekete csávó már éppen kedzett aggódni, hogy mi lesz így, mikor megjelent egy csapzott szőke szépfiú, és valamit csinált a hideggel. Ő bezzeg nem fagyott meg. Aztán kiderült, hogy a fószer egy angyal, és álmomban arra próbálta meg rávezetni a feeket hajú főgonoszt, hogy az apja neki is egy angyal.
Na itt ébredtem fel...-.-' Hát ekkora hülyeséget már régen álmodtam. De így utólag a kannibál mezopotámok a kledvenceim, akik megsütik jared Letot. Miket össze nem hoz az agy.
Na megyek is. Éhes vagyok, és enni akarok :D
Ma éjjel akkora irdatlan nagy hülyeséget álmodtam, hogy csak még. Régen volt ilyen. Féligmeddig ráadásul rémálom is volt, mert a felétől nagyon nyomasztó votl. Na de ennyit elpre, inkább elmesélem pontosan.
Anyukámmal, Schoenstattba utaztunk, már nem tudom miylen seményre. Kitalálétuk, hogy amíga többiek elmennek a kápolnákat megnézi, (amiket mi már láttunk), addig más híres heléyeket fedezünk föl. Három ilyen volt, az egyik egy piramis (nem tudom mit keres ott iylen, de mindegy :D), a másik valami forrás, a harmadik emg valami mezopotám síremlék. Na mármost álmomban én mindenképpen az utolsóhoz akarta menni, anyum viszont nem, mert előtte esett az eső, és í vizes fűben átátzna a cipőnk. De végül meggyőztem, és kettesben elindultunk a dzsindzsásba, megkeresnia mezopotám sírt. Meg is találtuk, és tényleg nagyon impozáns látványt nyújtott, még gazzal benőve is. Amúgy eléggé Iste háta mögötti helyen volt. Megcsodáltuk a gyönyörű, színes, köveket (amik megjegyzem tűzzománccal votlak borítva), és körbejártuk az egészet. Én be akartam menni, de elméletileg tilos volt. Viszont hátul találtunk egy lépcsőt, és én, mondván "ha nem szabad bemenni, minek ide lépcső" bemásztam. Persze anyukám nem örült neki, de iylenek a gyerekek.
Bant is minden nagyon szép volt. Volt egy felső emelet, majd egy lépcsősor lefelé. Na itt kedzett hátborzongató lennia történet. Elég félelmesztő hely volt. Lent volt a kripta, meg hátul valami szentély. Így elmondva semmi extra, de rohadt félelmetes ovlt oylan csendes félhomályban, meg valami túlvilági érzése volt az embernek. Ja és itt meg kell említenem, hogy ekkor már nem is én voltam, hanem Jared Leto voltam (éljenek az álmok -.-')
Aztán hirtelen minden nagyon gyorsan változott. Én (mármint az igazi én) Nicolas Cage-el (bizony ám) mászkáltunka szdindzsásban, mikor lövéseket hallottunk a mezpotám sír felől. Erre elkezdtünk futni, mert valamiért mind a ketten tudtuk, hogy Jared Leto (ez esetben Vitalij Orlov a fegyvernepperből) bajban van. Elkezdtünk rohanni. Mikor odaértünk, láttuk, hogy iylen kis benszülöttek, éppen megfőzik Jaredet. (nem volt vicces, de komolyan, nagyon rémisztő volt, ahogy ott sütögetik és valószínűleg nagyon fájt neki)
Szegényke segítségért kiabált. Itt kiesett egy rész, de rémlik valami máglya a sírban meg hasonéók, de aztán megint hirtelen váltott a kép.
(jó nagy hüyleség mi?)
Egy plázában voltam, este, és valamiért nagyon szomorúnak éreztem magam. Sétálgattama boltok között, és azon gondolkoztam, mit kéne vennem. Ahogy így sétálgatok az egyik bolt polcai közt, egyszer csak látom, hogy a bolt lassan átmosódik egy másik helyszínné. (ha valaki látta a New York bandáit, akkor tudja milyen várossá változott) Ráadáusl az egész hely egy kicsit össze volt mosódva a Miksolci egyetemvárossal, meg a Cowboy Bebop Titan bolygójának a kinézetével. Szóval vicces volt.
Aztán már nem emlékszem, hogy ki votlma. Vagy én, vagy valami csávó, de nemv ot fontos. Fogoly voltam ebbena világban, és rohadt hideg volt. Egy katonai bázison tartott fogva egy nagyon helyes fekete hajú csávó. Volt egy nagy rés az épület falán, ahol gyilkos hideg jött be, és ahány katonát odaállítottak, az mind meghalt. Eza a kis fekete csávó már éppen kedzett aggódni, hogy mi lesz így, mikor megjelent egy csapzott szőke szépfiú, és valamit csinált a hideggel. Ő bezzeg nem fagyott meg. Aztán kiderült, hogy a fószer egy angyal, és álmomban arra próbálta meg rávezetni a feeket hajú főgonoszt, hogy az apja neki is egy angyal.
Na itt ébredtem fel...-.-' Hát ekkora hülyeséget már régen álmodtam. De így utólag a kannibál mezopotámok a kledvenceim, akik megsütik jared Letot. Miket össze nem hoz az agy.
Na megyek is. Éhes vagyok, és enni akarok :D
2009. május 29., péntek
Mi lenne ha?
Egy kis érdekesség. Barátnőmmel játszottunk mi lenne ha?-t Egy két érdekesebb válasz.
1.Milyen sport lennék?
Tánc vagy valami ütlegelős :D
2.Milyen állat lennék?
Hüllő vagy valamilyen szalamandra
3.Szín?
krémszín (nem én írtam őket, de szerintem illenek)
4.Ital?
Sangria
5.Étel?
tészta
6.virág?
gyöngyvirág ez olyan hízelgő, hehe)
7.fa?
Fenyő vagy galagonya (tudom, hogy a galagonya nem fa, de nem én írtam :D :D
8. Ha bolt lennék, mit árusítanának benne? Eza kérdés nem volt eredetilega listában, de egy másik barátnőmtől hallottam, megtetszett, és beletettük.
Varázscuccos
9.Melyik ország?
Svéd
10.fegyver?
sima kard
11.történelmi kor?
vizánci
12.elem?
szél
13.Épület?
kilátó (ez a kedvenc válaszom :D)
14.hangszer?
harsona
15.anyag?
selyem
16.könyv?
Folytatásos fantasy, vagy vaskos dráma, aminek csak kevesen állnak neki. (ez is igaz lehet ha jobban belegondolok)
17.művészeti ág?
zene
18.ásvány, drágakő?
rubin (eu szintén elég hízelgő :D)
19.Fogalom?
repülés
20.illat?
szappanillatú friss szellő (eza legjobb)
21.madár?
búbos banka
22. milyen vízi lény?
vizicsikó, vagy vizicsillag
23. Emlős?
kenguru
24.bolygó?
vénusz
25.minek az istene lennék?
család és tűzhely (eh csak szeretném hogy így legyen)
26.természeti katasztrófa?
orkán (telitalálat)
27.ilyen család lennék...
négy rosszcsont gyerek, örökké pörgő, rohanó anyuka, barkácsoló apuka, nagyszülők, kupi és állatok. (igen ez is nagyon nagyon illik rám)
28.miylen katona?
valamilyen tiszt
29. Milyen zenei stílus?
valami bennszülöttes
na a fele kérdést lehagytam, mert nagyon hosszú lett volna, de ennyi is elég rólam. Szeretem ezt a játékot.
Na szervusztok, megyek teregetni ha van mit.
2009. március 31., kedd
Édenkert és a hétvége
Hi!
Ma éjjel olyan gyönyörű álmom volt. Nagyon ritkán van ilyen. A családom szerepelt benne. A világ amiben élünk teljesen le volt pusztulva. Valahola jövőben játszódott az egész. Már nem voltak növények, virágok, fák. Állatok is alig alig. Csak néhány haszonállat. Az egész föld gyakorlatilag egy nagy sárgolyóhoz volt hasonlatos. Egy lepusztult városban éltema családommal, amikor az öcsém, Peti közölte, hogy a piacon álló szekér elé fogott ló beszél hozzá. s igaza lett. Valamiért mi is értettük. Elmondta, hogy van a szekéren egy kosár, amit viszont egyikünks em látott, kivéve Petit. Volt benne két alma, amikről kiderült, hogy az a két gyümölcs az élet és a tudás fájáról származnak. Egyenesen a paradicsomból, a világ kezdetéről. Megjelent gy mókus is, és elmondta, hogy ez a két gyümölcs okozta ezt a nagy pusztulástz, mert az emberek ellopták ezeket az édenkertből. Azt mondta, hogy nekünk kell visszavinnünk.
elindultunk hát, családostul, hogy megkeressük az édenkertet. A mókus és a ló segített nekünk. Végül meg is találtuk a pradicsomot, de nem tudtunk belébni, mert egy irdatlan magas löszfal vettekörül, amiről nem lehetett lemászni.
Nem emlékszem pontosan, hogy hogyan, de apukám végül valahogy lejutott, és mi is bemehettünk.
Hát soha oylan szépet. Én nem is tudom leírni. Annyira gyönyörű hely volt. Erdők, folyók, tavak, vízesések, sziklák, ameddig csak a szem ellát. A végtelen érintetlen természet. Az emebriség megváltása. Olyan de oylan gyönyörű volt.
Ámomban akkor láttunk először életünkben baglyot, meg ilyen kristálytiszta vízet. Az öcsémnek az úton megsérült alába, de amint belelépett a vízbe meggógyult.
Nem tudom leírni menynire gyönyörű volt. És sajnos felébredtem. Nagyon rég volt már oylan, hogy nem akartam felkelni. De ma azt hiszem egész nap jó napom lesz :)
Ma éjjel olyan gyönyörű álmom volt. Nagyon ritkán van ilyen. A családom szerepelt benne. A világ amiben élünk teljesen le volt pusztulva. Valahola jövőben játszódott az egész. Már nem voltak növények, virágok, fák. Állatok is alig alig. Csak néhány haszonállat. Az egész föld gyakorlatilag egy nagy sárgolyóhoz volt hasonlatos. Egy lepusztult városban éltema családommal, amikor az öcsém, Peti közölte, hogy a piacon álló szekér elé fogott ló beszél hozzá. s igaza lett. Valamiért mi is értettük. Elmondta, hogy van a szekéren egy kosár, amit viszont egyikünks em látott, kivéve Petit. Volt benne két alma, amikről kiderült, hogy az a két gyümölcs az élet és a tudás fájáról származnak. Egyenesen a paradicsomból, a világ kezdetéről. Megjelent gy mókus is, és elmondta, hogy ez a két gyümölcs okozta ezt a nagy pusztulástz, mert az emberek ellopták ezeket az édenkertből. Azt mondta, hogy nekünk kell visszavinnünk.
elindultunk hát, családostul, hogy megkeressük az édenkertet. A mókus és a ló segített nekünk. Végül meg is találtuk a pradicsomot, de nem tudtunk belébni, mert egy irdatlan magas löszfal vettekörül, amiről nem lehetett lemászni.
Nem emlékszem pontosan, hogy hogyan, de apukám végül valahogy lejutott, és mi is bemehettünk.
Hát soha oylan szépet. Én nem is tudom leírni. Annyira gyönyörű hely volt. Erdők, folyók, tavak, vízesések, sziklák, ameddig csak a szem ellát. A végtelen érintetlen természet. Az emebriség megváltása. Olyan de oylan gyönyörű volt.
Ámomban akkor láttunk először életünkben baglyot, meg ilyen kristálytiszta vízet. Az öcsémnek az úton megsérült alába, de amint belelépett a vízbe meggógyult.
Nem tudom leírni menynire gyönyörű volt. És sajnos felébredtem. Nagyon rég volt már oylan, hogy nem akartam felkelni. De ma azt hiszem egész nap jó napom lesz :)
2009. március 27., péntek
Rémálmok
Nagyon izgalmasat álmodtam az éjjel. Kár, hogy én szívtam meg végén.
Volt egy öreg király, egy gyönyörű (kicsit mediterrán) világban. Közeledett a halála, és jött a trónutódlás kérdése. A királynak három lánya volt. Egyik szebb, mint a másik. Egy, aki az első királyné lánya volt. Volt egy törvénytelen lánya, és egy, akit a jelenlegi királyné szült.
A királyné úgy akarta a lányának biztosítani a trónt, hogy megöleti a másik kettőt, az anyjukkal együtt.
A törvénytelen gyerek kénytelen volt menekülni, az anyjával együtt (aki mellesleg sokkal gyönyörűbb volt szerintem, mint a lánya) Üldözték őket a gonosz lovasok.
Aztán egyszer csak én is ott menekültem velük. Sőt, a törvénytelen királylány már nem is hercegnő volt, hanem a barátnőm Nanami Belle. Ő valahogy mindig meglátta az utat, hogy merre kell menekülni, és ilyenkor megragadta a karomat és maga után húzott. egyedül az volt a gond, hogy a nagy rohanásban, néhányszor véletlenül úgy megkarmolt, hogy nagy, véres, tátongó sebek letteka karomon.
Itt ébredtem fel a telefonom csörgésére. Nagyon izgi volt álmodni, de nem igazán szeretem az ilyeneket. Túl élethű a fájdalom.
Volt egy öreg király, egy gyönyörű (kicsit mediterrán) világban. Közeledett a halála, és jött a trónutódlás kérdése. A királynak három lánya volt. Egyik szebb, mint a másik. Egy, aki az első királyné lánya volt. Volt egy törvénytelen lánya, és egy, akit a jelenlegi királyné szült.
A királyné úgy akarta a lányának biztosítani a trónt, hogy megöleti a másik kettőt, az anyjukkal együtt.
A törvénytelen gyerek kénytelen volt menekülni, az anyjával együtt (aki mellesleg sokkal gyönyörűbb volt szerintem, mint a lánya) Üldözték őket a gonosz lovasok.
Aztán egyszer csak én is ott menekültem velük. Sőt, a törvénytelen királylány már nem is hercegnő volt, hanem a barátnőm Nanami Belle. Ő valahogy mindig meglátta az utat, hogy merre kell menekülni, és ilyenkor megragadta a karomat és maga után húzott. egyedül az volt a gond, hogy a nagy rohanásban, néhányszor véletlenül úgy megkarmolt, hogy nagy, véres, tátongó sebek letteka karomon.
Itt ébredtem fel a telefonom csörgésére. Nagyon izgi volt álmodni, de nem igazán szeretem az ilyeneket. Túl élethű a fájdalom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)