Valami trópusi dzsungelben voltunk egy kempingben a családdal. Apumék röpiztek meg hasonlók, mi meg játszottunk, úsztunk stb. Aztán kitaláltuk, hogy elmegyünk körülnézi a dzsungelben. Apum meg szólt, hogy ha már megyünk, akkor keressünk valami benszülött kunyhót, ahol este alhatunk. De vigyázzunk az úton a vadállatokkal. Na erre én, a Titi meg a Peti nagy bőszen elindultunk. Amúgy ilyen félig fürdőruha félig szakadt dzsungelruha szerűség volt rajtunk.
Mentünk egy ideig, és egyre rosszabb érzésünk volt. Mondtam a kicsiknek, hogy ha valamit meglátnak, vagy valami megtámadja őket, akkor ne kezdjenek el sikítani, mert odavonzzanak még valami mást is. Ebben megegyeztünk, aztán mentünk tovább.
Séta... séta, egy nagyon vékony ösvényen mentünk, körülöttünk átláthatatlan dzsungel. Egyszercsak valami megkarmolta a lábszáramat. Annyira megrémültem teljesen összeugrott a gyomrom. Egy fekete párduc volt. Egy pillanata alatt leizzadtam. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Észrevettük, hogy a Peti ott fekszik alatta, de egyenlőre semmi baja.
Hát a harcot nem tudom leírni. Semmi szépség nem volt benne. Annyira reális volt- Ketten Titivel alig bírtuk legyűrni. Téptük, törtük ahol lehet, ő meg összekarmolt minket mindenhol. Nagyon nagyon szörnyű volt, nem is tudom átadni.
végül sikerült kinyírni, asszem egy kővel betörtük a fejét. Kérdeztem Petitől, hogy hogy a fenében tudta elrabolni. Már vitte volna el. Erre öcsém közölte, hogy én mondtam, hogy ne sikoltson. Mivel mögötte voltam,nem vettem észre, olyan csend volt. Akkor kitaláltuk, hogy ha valami baj van akkor nincs sikítás, csak szólnak nekem, hogy "Bogi!" Végülis a nevem lett a vészjelzőnk.
Rettegve néma csöndben mentünk tovább, jobbunkon a folyó, balunkon a dzsungel. Úgy meredtünk a növények közé. Jajj nagyon rossz volt.
A következő párduc a fejünk fölül jött. Ezzel nehezebben boldogultunk. A végén mér a vízben szerencsétlenkedtünk. Tiszta vér voltam, mire kikerültem a folyóból. De a dög meghalt.
Még ki sem fújhattuk magunkat. Ahogy ott feküdt az álla teteme az ösvényen, egyszercsak valami a bozóton túlról megragadta és elkezdte húzni. Egy ideig küzdöttem érte, aztán félúton leesett, hogy ez most valami jóval nagyobb ragadozó. Én még életemben nem rettentem meg ennyire.A végén kitört a sűrűből egy hatalma - eszetlenül hatalmas - tigris. Még csak a fejét lehetett látni, de az is hatalmas volt. Próbáltuk valahogy leszorítania fejét, hogy ne harapjon, de karmolt, és annyira brutálisan erős volt. Olyan halálfélelmem volt.
Álmomban azt éreztem, hogy ez így nem igazságos. Nem küldhetnek ellenem ilyet. Ezt már puszta kézzel meg kövekkel nem lehet kinyírni.
És akkor jött az egyetlen pozitív fordulat az álmomban. A katanám ott termett a kezemben. Soha életemben nem örültem még neki annyira.
Ilyen szempontból jó vége lett a rémálmomnak. Ekkor ébredtem. De az előtte való rettegés rendesen betett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése