Párduc, tigris, Titi meg Peti

Valami trópusi dzsungelben voltunk egy kempingben a családdal. Apumék röpiztek meg hasonlók, mi meg játszottunk, úsztunk stb. Aztán kitaláltuk, hogy elmegyünk körülnézi a dzsungelben. Apum meg szólt, hogy ha már megyünk, akkor keressünk valami benszülött kunyhót, ahol este alhatunk. De vigyázzunk az úton a vadállatokkal. Na erre én, a Titi meg a Peti nagy bőszen elindultunk. Amúgy ilyen félig fürdőruha félig szakadt dzsungelruha szerűség volt rajtunk.
Mentünk egy ideig, és egyre rosszabb érzésünk volt. Mondtam a kicsiknek, hogy ha valamit meglátnak, vagy valami megtámadja őket, akkor ne kezdjenek el sikítani, mert odavonzzanak még valami mást is. Ebben megegyeztünk, aztán mentünk tovább.
Séta... séta, egy nagyon vékony ösvényen mentünk, körülöttünk átláthatatlan dzsungel. Egyszercsak valami megkarmolta a lábszáramat. Annyira megrémültem teljesen összeugrott a gyomrom. Egy fekete párduc volt. Egy pillanata alatt leizzadtam. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Észrevettük, hogy a Peti ott fekszik alatta, de egyenlőre semmi baja.
Hát a harcot nem tudom leírni. Semmi szépség nem volt benne. Annyira reális volt- Ketten Titivel alig bírtuk legyűrni. Téptük, törtük ahol lehet, ő meg összekarmolt minket mindenhol. Nagyon nagyon szörnyű volt, nem is tudom átadni.
végül sikerült kinyírni, asszem egy kővel betörtük a fejét. Kérdeztem Petitől, hogy hogy a fenében tudta elrabolni. Már vitte volna el. Erre öcsém közölte, hogy én mondtam, hogy ne sikoltson. Mivel mögötte voltam,nem vettem észre, olyan csend volt. Akkor kitaláltuk, hogy ha valami baj van akkor nincs sikítás, csak szólnak nekem, hogy "Bogi!" Végülis a nevem lett a vészjelzőnk.
Rettegve néma csöndben mentünk tovább, jobbunkon a folyó, balunkon a dzsungel. Úgy meredtünk a növények közé. Jajj nagyon rossz volt.
A következő párduc a fejünk fölül jött. Ezzel nehezebben boldogultunk. A végén mér a vízben szerencsétlenkedtünk. Tiszta vér voltam, mire kikerültem a folyóból. De a dög meghalt.
Még ki sem fújhattuk magunkat. Ahogy ott feküdt az álla teteme az ösvényen, egyszercsak valami a bozóton túlról megragadta és elkezdte húzni. Egy ideig küzdöttem érte, aztán félúton leesett, hogy ez most valami jóval nagyobb ragadozó. Én még életemben nem rettentem meg ennyire.A végén kitört a sűrűből egy hatalma - eszetlenül hatalmas - tigris. Még csak a fejét lehetett látni, de az is hatalmas volt. Próbáltuk valahogy leszorítania fejét, hogy ne harapjon, de karmolt, és annyira brutálisan erős volt. Olyan halálfélelmem volt.
Álmomban azt éreztem, hogy ez így nem igazságos. Nem küldhetnek ellenem ilyet. Ezt már puszta kézzel meg kövekkel nem lehet kinyírni.
És akkor jött az egyetlen pozitív fordulat az álmomban. A katanám ott termett a kezemben. Soha életemben nem örültem még neki annyira.
Ilyen szempontból jó vége lett a rémálmomnak. Ekkor ébredtem. De az előtte való rettegés rendesen betett.

Gaál Viktor - A tea színe

- A világ... - kezdte -, a csodák, amiket láttam, a sok-sok ember... A világ kék. Illatos. Olyan, mint a szél. Kemény, de millió darabból áll össze. Meleg. Állandó mozgásban, változásban van. a fehér ember kisebbség, a kereszténység mese csak, én láttam, hogy sosincs vége, a világ örörk. A világ pálmafák és bungalók és békesség, ahogy fekete emberek táncolnak a tűz körül, meg idegen istenek templomai és papírházakból épült városok sora. A világ végtelen óceán, úgy nyel el hatalmas tengerjáró vitorlásokat, mint kisgyerek egy darab cukorkát. A világ: vándormadarak, lusta oroszlánok, ezeréves cetek, északi fények, szivárványok, vízesések és tábortüzek, akárha csillagok lennének az éjszakában.

Néha megijedek magamtól

Halihó!

Ma éjjel akkora irdatlan nagy hülyeséget álmodtam, hogy csak még. Régen volt ilyen. Féligmeddig ráadásul rémálom is volt, mert a felétől nagyon nyomasztó votl. Na de ennyit elpre, inkább elmesélem pontosan.

Anyukámmal, Schoenstattba utaztunk, már nem tudom miylen seményre. Kitalálétuk, hogy amíga többiek elmennek a kápolnákat megnézi, (amiket mi már láttunk), addig más híres heléyeket fedezünk föl. Három ilyen volt, az egyik egy piramis (nem tudom mit keres ott iylen, de mindegy :D), a másik valami forrás, a harmadik emg valami mezopotám síremlék. Na mármost álmomban én mindenképpen az utolsóhoz akarta menni, anyum viszont nem, mert előtte esett az eső, és í vizes fűben átátzna a cipőnk. De végül meggyőztem, és kettesben elindultunk a dzsindzsásba, megkeresnia mezopotám sírt. Meg is találtuk, és tényleg nagyon impozáns látványt nyújtott, még gazzal benőve is. Amúgy eléggé Iste háta mögötti helyen volt. Megcsodáltuk a gyönyörű, színes, köveket (amik megjegyzem tűzzománccal votlak borítva), és körbejártuk az egészet. Én be akartam menni, de elméletileg tilos volt. Viszont hátul találtunk egy lépcsőt, és én, mondván "ha nem szabad bemenni, minek ide lépcső" bemásztam. Persze anyukám nem örült neki, de iylenek a gyerekek.
Bant is minden nagyon szép volt. Volt egy felső emelet, majd egy lépcsősor lefelé. Na itt kedzett hátborzongató lennia történet. Elég félelmesztő hely volt. Lent volt a kripta, meg hátul valami szentély. Így elmondva semmi extra, de rohadt félelmetes ovlt oylan csendes félhomályban, meg valami túlvilági érzése volt az embernek. Ja és itt meg kell említenem, hogy ekkor már nem is én voltam, hanem Jared Leto voltam (éljenek az álmok -.-')
Aztán hirtelen minden nagyon gyorsan változott. Én (mármint az igazi én) Nicolas Cage-el (bizony ám) mászkáltunka szdindzsásban, mikor lövéseket hallottunk a mezpotám sír felől. Erre elkezdtünk futni, mert valamiért mind a ketten tudtuk, hogy Jared Leto (ez esetben Vitalij Orlov a fegyvernepperből) bajban van. Elkezdtünk rohanni. Mikor odaértünk, láttuk, hogy iylen kis benszülöttek, éppen megfőzik Jaredet. (nem volt vicces, de komolyan, nagyon rémisztő volt, ahogy ott sütögetik és valószínűleg nagyon fájt neki)
Szegényke segítségért kiabált. Itt kiesett egy rész, de rémlik valami máglya a sírban meg hasonéók, de aztán megint hirtelen váltott a kép.

(jó nagy hüyleség mi?)

Egy plázában voltam, este, és valamiért nagyon szomorúnak éreztem magam. Sétálgattama boltok között, és azon gondolkoztam, mit kéne vennem. Ahogy így sétálgatok az egyik bolt polcai közt, egyszer csak látom, hogy a bolt lassan átmosódik egy másik helyszínné. (ha valaki látta a New York bandáit, akkor tudja milyen várossá változott) Ráadáusl az egész hely egy kicsit össze volt mosódva a Miksolci egyetemvárossal, meg a Cowboy Bebop Titan bolygójának a kinézetével. Szóval vicces volt.
Aztán már nem emlékszem, hogy ki votlma. Vagy én, vagy valami csávó, de nemv ot fontos. Fogoly voltam ebbena világban, és rohadt hideg volt. Egy katonai bázison tartott fogva egy nagyon helyes fekete hajú csávó. Volt egy nagy rés az épület falán, ahol gyilkos hideg jött be, és ahány katonát odaállítottak, az mind meghalt. Eza a kis fekete csávó már éppen kedzett aggódni, hogy mi lesz így, mikor megjelent egy csapzott szőke szépfiú, és valamit csinált a hideggel. Ő bezzeg nem fagyott meg. Aztán kiderült, hogy a fószer egy angyal, és álmomban arra próbálta meg rávezetni a feeket hajú főgonoszt, hogy az apja neki is egy angyal.

Na itt ébredtem fel...-.-' Hát ekkora hülyeséget már régen álmodtam. De így utólag a kannibál mezopotámok a kledvenceim, akik megsütik jared Letot. Miket össze nem hoz az agy.

Na megyek is. Éhes vagyok, és enni akarok :D